Nyílt levél és kérdő válasz Gáncs Tamás evangélikus lelkész úrhoz

Kérdéseim és a bennem dúló gondolatok, a "Hol vannak az irgalmas magyaritánusok?" címmel tartott igehirdetésre, melyet Gáncs Tamás tiszteletes tett közzé a Kötőszó blogon.

+++

Kedves evangélikus testvérek! Tisztelt Gáncs Tamás lelkész úr! 

Jómagam egyszerű hívő ember vagyok, s igazat szólók: nem vagyok méltó az üdvösségre, sem arra, hogy bárki válaszoljon nekem a nagytisztelendő atyák közül. Nem vagyok arra méltó arra sem talán, hogy átlépjem a templom kapuját. Nem végeztem teológiai tanulmányokat, s nincs, nem is lesz doktori címem. Nem tudok ógörögül, sem héberül, tehát Luther doktor szerint sem vagyok méltó arra, hogy magyarázzam a Bibliát, Isten szavát. Nem is magyarázom én, hanem csak kérdezek, mert kedves testvérek, igen sok kérdés merül fel bennem, mind ezen véleményt, igehirdetést olvasván, mind pedig a Kötőszó blogot látván, s hatását a Magyarországi Evangélikus Egyházunk online felületére. Látom és érzékelem azt a Jézusra hivatkozó emberi ideológiai álláspontot, amely szerint nekünk kötelességünk lenne a migránsok befogadására, mert lássuk be, ezen igehirdetés elsősorban erre a politikai közéleti témára lett kihelyezve. De ki is az én felebarátom, s mit kellene tennem, ha az én felebarátom némely migránshoz hasonlóképpen cselekedne? 

(Mert ami engem illet, kérem az Úr Jézust, hogy erősítsen meg abban, hogy meg tudjam bocsátani talán hetvenszer hétszer is, amit ellenem elkövetnek - de jogom van-e megbocsátani mindazt, amit nem velem, hanem a szeretet sorrendje szerint hozzám közelebb álló felebarátaimmal tettek ezek az én új, állítólagos felebarátaim, akik korántsem akarnak az én felebarátaimnak mutatkozni?)

Kérdezem, kedves keresztény testvérek, s ha méltónak találtok, talán válaszoltok, s nem ignoráltok, hogy ha tévednék is, ne maradjak meg konok tévelygésemben, de úgy látom, hogy ezt a örök Jézusi parancsot, amely az irgalmas szamaritánus példázatában Jézus önmaga szeretetét adja, tárja elénk, még a magas rangú, című, képzett emberek is félreérthetik, félremagyarázhatják ezen hamis emberi ideológia jegyében. Nem vagyok híve annak a kretén plakáthadjáratnak, sem annak, amely a magyar közmédiumokból uszításszerűen zajlik ebben a politikai kérdésben, az egyik oldalon. Bűnös hibának és hazugságnak tartom, hogy kizárólag csupán az egyik oldal mutathatja meg érveit, már-már manipulációszerűen - bár be kell lássuk, erre a gyakorlatra az Evangélikus Egyházunk online felületén is példa mutatkozik, hiszen kimondva-kimondatlanul, egy erőteljesen liberális befolyás látszik érvényesülni, mind magas teológiai vonalon, mind egyházvezető nagytiszteletű püspök urunk irányultságát érzékelvén. Ez azonban ízlés dolga, ki a bablevest szereti, ki a gyümölcslevest, s ez nem kellene hogy közbeszéd tárgyát képezze, természetesen csak addig, amíg megmarad a Jézusi tanítás berkein belül. 

De hogy a példánál maradjunk, s jó is, hogy erre lehetőség nyílik, megkérdezném a mi Urunkat, Jézus Krisztust, éppen azért, mert magam sem tudom, mit cselekedne, vajon mit szólna hozzá, ha netán a rablók által bántalmazott, kifosztott ember, az irgalmas szamaritánus Jézus Krisztus urunk segítő kezét leköpné, ha ételét becsmérelné és nem fogadná el, ha Jézus segítő keze után Jézus házanépére támadna, ha Krisztusi közösségét támadná, akár a közösséghez tartozó gyermekek megbecstelenítésével is? Vajon elképzelhető ez? Vajon mit cselekedne egy ilyen emberrel Jézus Krisztus, a mi Urunk?

Mert nekem erre nem ad választ a Bibliám. Szóval, nagytisztelendő atyák, kérdeznék, vajon mi ilyenkor a helyes cselekedet? Mit tenne Jézus? 

Mert a jelen pillanatban én éppen hogy ezt a groteszk helyzetet látom beigazolódni: jövevényeknek enni adtunk, ételünket el sem fogadták, gőgösen a földre lökték, Iphone-al felszerelkezett felebarátaink, akikre távolról sem igaz az a sommás megállapítás, hogy éhezők vagy nincstelenek lettek volna. Igaz ugyanakkor ez a megállapítás sok európai honfitársunkra, sok indiai és fekete testvérünkre, akik éheznek és szomjaznak, szükséget és ínséget szenvednek mind Európában, mind magyar hazánkban, mind a nagyvilág számos helyén! 

A keresztényi könyörület és irgalmasság vonatkozik-e a magyar munkásemberekre, akik 4 műszakban robotolnak, akik ha akarnák sem látogathatják templomainkat a 4 műszakos munkarend miatt, amelyen vasárnap is dolgozniuk kell? Hol az irgalmasság és a keresztényi testvériség, kedves atyák, a munkanélküliekkel, az otthontalanokkal, a bajba kerültekkel, a saját hibájukból vagy önhibájukból bajba jutottakkal? Őrájuk nem vonatkozik-e sokkal inkább keresztényi szeretetünk, akik a szeretet rangsora szerint közelebb állnak hozzánk? 

Vedd ki a szemedből a gerendát, úgy bíráld azt, kinek szemében szálkát vélsz felfedezni, szól az Írás! Jómagam sem tettem semmit ezekért az emberekért, sajnos, talán nem nyílt elég tér vagy alkalom, vagy csak rest voltam segíteni. Mindez igaz. De hol voltak azok a tisztelendő atyáink, akik most egy hamis ideológia álcája mögül lövik ránk a Jézusi szeretet irgalmatlan ítélő lövedékeit? Tartsunk önvizsgálatot: megtettünk-e minden tőlünk telhetőt azokért, akikért eddig is már megtehettünk volna, vagy restek voltatok, mint jómagam? Felemeltük e szavunkat a vasárnapi munkavégzés ellen, felemeltük e szavunkat a magyar családokért, fiatalokért, munkásokért, munkanélküliekért, s mindazokért, akik e honban szükséget szenvednek? Ha igen, úgy bátran adhatjuk meglévő javaink az újonnan jött szükséget szenvedők előtt, bízván abban, hogy ételünket nem köpik a földre, segítő karunkat nem hátbadöféssel fogják meghálálni, mint holmi rossz lélek által megszállt emberi démonok! Várom megtisztelő szavaikat, várom válaszukat, aggódó, imádkozó szívvel.

Kérem az Úr Jézus Krisztust, adjon az Ő útjain át megnyugtató választ az én kérdéseimre, s kérem a mi Urunk Jézus Krisztust, hogy az ővele takarózó emberi ideológiákat és a sok hamis meglátást, bár távolítaná el az egyházunk, egyházaink (!) kebeléről. Ne hagyd, Urunk, Jézus, hogy hamis ideológia nevében, névleg rád hivatkozván, egyházaink, országunk és civilizációnk idegen martalékára jusson. Add, hogy a mi hazánk, szeretett Magyarországunk és annak népe irántad való hitre jusson, s segíts minket munkánkban, mely nemzetünket ismét a Te igazságos ítéletedre kívánja bízni. Segíts Uram, minket, hogy helyt tudjunk állni nálunk hatalmasabbak előtt is, s hogy kérdéseink megvilágítsák bennük, vagy bennem, a hazug, rossz szellemet, s kiűzessék közülünk az ördög hamissága a Te akaratod által.

Ámen.